Cardio Blog

VI/19 Mit ábrázolnak ezek a görbék?

| Nincs hozzászólás

Az alábbi EKG felvételek ugyanarról a betegről készültek. Próbáljuk a regisztrátumok alapján következtetni a jelentősen elhízott 50 éves páciens alapbetegségére!

 

Megoldásaitokat 2015. 06. 05-én éjfélig küldjétek az ekg.megfejtes@cardioblog.hu emailcímre! Írjátok meg azt is, milyen álnéven szeretnétek részt venni az értékes nyereményekért zajló versenyjátékban!

Krónikus tüdőbetegség EKG jelei

Olvassunk bele Gamberjoe megfejtésébe:

"...nekem úgy tűnik hogy a felvételeken minden QRS-t megelőz egy P-hullám. Ahol nem látszik, ott szerintem beleolvad a megelőző QRS-komplexum T-hullámába, valamelyest deformálva azt. A kaotikus ritmust szerintem krónikus obstruktív légzőszervi betegség okozza, emiatt változóak a P-P, P-R, R-R intervallumok, többnyire 100 fölötti frekvenciával, valamint változatos a P-hullámok tengelyállása is. A szívtengely is vertikális - jobbra deviáló -,  valamint a V6 elvezetés állandó S-hullámai mindenképpen a tüdőbetegség irányába terelik a gyanúmat. Egyszóval, szerintem ennek az embernek az alapbetegsége COPD lehet.

A COPD-ben megjelenő EKG változásokat egyrészt a kialakuló pulmonalis hypertonia miatti jobb szívfél hypertrophia (cor pulmonale), másrészt a mellkasi szervek egymáshoz való viszonya változásának következményei, harmadrészt a hypoxia, illetve a tüdőbetegségre alkalmazott béta mimetikumok, aminophyllin származékok provokálta ritmuszavar, a multifokális pitvari tachycardia jellemzik.

Multifokális pitvari tachycardiában (melyről korábban ebben a bejegyzésben, illetve itt is olvashattunk) a szapora ritmustalanságon túl az figyelhető meg, hogy legalább háromféle P hullám morfológia van jelen. Az egyes pitvari fókuszok AV junkciótól való elektromos távolsága különböző, így eltérők a PQ távolságok is.

A tüdő arteriolákban a krónikus hypoxia miatt reflexesen kialakuló vazokonstrikció, valamint a tüdő kötőszövetes állományának pusztulása a nyomás emelkedéséhez, hosszútávon következményes jobb kamrai, illetve pitvari hypertrophiához vezet. Jobb pitvari hypertrophia esetén a  P tengelyállás kifejezetten meredekké válik, a P-k amplitúdója jelentősen megnő (P pulmonale).  Olykor a pitvari repolarizáció is láthatóvá válik a differenciáldiagnosztika számára megtévesztő PQ (ST) depressziót eredményezve. Az ST szakaszok nemcsak a pitvari depolarizáció láthatóvá válása miatt lehetnek kissé deprimáltak egyes elvezetésekben, hanem a tüdőbetegség következtében kialakult hypoxia, ischaemia miatt is. Diszkrepancia alakul ki a szívizom oxigén igénye és ellátottsága között.

A hyperinflált tüdő miatti alacsony rekeszállás és a jobb kamra hypertrophia  miatt a frontális síkban a tengelyállás meredekké válik, jobbra tolódik. A nagyereknél felfüggesztett szívet ezen kívül oly módon rotálja a táguló tüdő, hogy a balkamra még inkább hátra, a jobb szívfél előre forog. Ez az EKG-n úgy látszik, hogy V5-6-ban is látunk S hullámot. Itt az empysaema eredményeként low voltage tendencia figyelhető meg (szigetelő réteg kerül az elektród és a szív közé).

Olykor megfigyelhető, hogy a P hullámok nagyobbá, a QRS-ek azonban kisebbé válnak a frontális síkban. Utóbbi a következőképpen magyarázható: az egymás közötti feszültségkülönbségeket regisztráló bipoláris elvezetésekben a megerősödő, kitáguló, megnagyobbodó jobb kamra, a csökkenő bal oldali dominancia miatt egyre kisebb vektorok fognak balra mutatni. Látványos változásokat figyelhetünk meg a bipoláris elvezetésekben dekompenzált szívelégtelen betegeknél a folyadékfelesleg ürítésekor, a jobb kamra méretének csökkenésekor. A egyes elvezetésekben megfigyelhető amplitúdók, ennek folyományaképpen a tengelyállás is változhat.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!